Székelyudvarhely (Odorheiu Secuiesc, Oderhellen)

Székelyudvarhely a hajdani Udvarhelyszék anyavárosa, a késõbbi Udvarhely vármegye székhelye volt. Fontos közúti csomópont, vasúton viszont végállomás. Elõnyös forgalmi, főleg közúti helyzete van. Hágóváros jellege (hegyaljai városka a Tolvajos-hágó felé) és a medenceperemi vásárvonal segítette elõ, hogy mezõvárosként (oppidum), majd rendezett tanácsú városként Székelyföld egyik gazdasági és mûvelõdési központjává emelkedjen. Ma a Hargita megye nyugati harmadát magában foglaló udvarhelyi körzet vonzásközpontja, az erdélyi magyarság egyik szellemi fellegvára. A város számos rejtett értéket kínál a látogatóknak. Mindig is híres volt a székelyföldi vendégszeretet és turizmus, a helyiek szívesen adnak szállást a megfáradt utazóknak.

Székelyudvarhely, a 660 éves kisváros, az Erdélyi-medence keleti-délkeleti peremövében, a Küküllő-dombvidék keleti szegélyén, a Nagy-Küküllő folyó felső szakasza mentén fekszik. Csíkszeredától 52, Marosvásárhelytől 100 (az 13A műút mentén), Kolozsvártól 200 (E60-as műút mentén), Brassótól 100 km-re fekszik (a 137, 131 és a 132B számú megyei utak, és az E60 országút mentén). Segesvártól (52 km) vonattal is elérhető.

Székelyudvarhely több mint hat évszázados múltja ellenére sem rendelkezik régibb korszakokból származó monumentális műemlékekkel, kivéve az egyetlen épen maradt középkori építészeti emléket, a 13. században épült Jézus-kápolnát. A város jelentõsebb egyházi és világi épületei 200-300 éves múltra tekintenek vissza. A Budvár és a Székelytámadt vár (Csonkavár) ugyan régebbi, de többnyire átalakított, módosított formában maradtak ránk.

Először az 1333. évi pápai tizedjegyzék említi Uduorhel néven, de a helység már korábban is létezett. Neve arra utal, hogy e helyen tartotta udvarát a székelyek ispánja. Az 1876-os megyerendezés során Udvarhelyszék területének kisebb kiigazításával Székelyudvarhely székhellyel alakult meg Udvarhely vármegye.

A településnek az Árpád-korban valószínűleg Telegd volt a neve. Feltehetően már a 14. század előtt szabad mezőváros volt. 1357-ben itt volt az első székely nemzetgyűlés. Vára egy korábbi kolostor felhasználásával 1492-ben épült fel. Majd ennek felhasználásával építtette János Zsigmond a legyőzött székelyek megalázására Székelytámadt várát 1562 és 1565 között. 1599-ben a Mihály vajda oldalára állt székelyek lerombolták. 1621 után Bethlen Gábor újjáépítését rendelte el. 1616-ban Ali basa felégette, 1704-ben Tiege generális fosztotta ki, majd a várat visszafoglaló Pekry Lőrinc a székelyekkel leromboltatta, azóta Csonkavárnak nevezik, jelentős maradványai még láthatók. A város 1558-ban Izabella királynőtől adómentességet kapott. 1910-ben 10 244 lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Udvarhely vármegye Udvarhelyi járásának székhelye volt. 1992-ben 39 959 lakosából 38 926 magyar (97,41%), 1996-ban 39 484 lakosa volt. 2002-ben 36 926 lakosából 35 315 magyar és 1087 román volt.

Székelyudvarhely nem tervszerűen épített, fejlesztett város, hanem a Nagy-Küküllő mindkét partján elterülő 4 kisebb telep és 3 falu fokozatos egybeolvadásából nőtt várossá.

Az idők folyamán téglalap alakúvá formálódott főtér és közvetlen környéke alkotja a "belvárost". Főtere a három főút és néhány utca összefutó "öble". Műemlékei, műemlék jellegű épületei és épülettömbjei a főtéren csomósodnak, így voltaképpen az óváros lényege sűrűsödik itten, és mindmáig ennek köszönheti vonzását. Ez a sokszínű sűrített városkép ragadja meg a látogatót. - forrás -

Székely Himnusz:

További információk az alábbi weboldalakon:

Székelyudvarhely képekben

Székelyudvarhely az 1900 - 1960 as években

Székelyudvarhely Startlap linkgyüjtemény

A városháza Weboldala